Keresztény Értelmiségiek SzövetségeLogoJelmondat

Kapcsolat

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
Győri Szervezete

Székhely:

1016 Budapest, Aladár u. 17.

Postacím:

H-9030 Győr,
Dinnyés utca 32.

Tel.: 36/96/332-504
E-mail:  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

2019. március 26.

Leírás

 

Az ausztráliai magyaroknál jártam címmel tartott előadást 2019. március 26-án Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai Karának egyetemi docense. A győrieknek nem igazán kell bemutatni, de országszerte is sokan ismerik, mert szakterületének jeles képviselője. A hallgatók és a tanártársak körében is elismert szakember. Számos publikáció, könyv szerzője, a magyar néphagyományok, továbbadásának kiemelkedő alakja. Elismertségét bizonyítják, kitüntetései, szakmai oklevelei. Előadásainak tárháza számottevő, változatos, ezért szinte minden korosztály értő befogadója. Az előadás előtti méltatásban a szakmai elismerések mellett, elhangzott, hogy szerény, igazi, katolikus hitvalló keresztény, családját, hazáját mindenek felett szerető ember. A Dr. Barsi Ernő termet megtöltő egyetemi hallgatók, kollégák, a rendezvény iránt érdeklődő közönség kíváncsian hallgatta előadását, mely egyrészt egy személyes ausztráliai utazásról szóló beszámoló volt, de bővelkedett a néprajzi tapasztalatokban, megfigyelésekben. Lanczendorfer Zsuzsanna megköszönte a bemutató szavakat és jogosan egészítette ki azzal, hogy a győri KÉSZ csoport tagja.

 

Az előadás személyes, közvetlen, barátságos hangvétele magával ragadta a hallgatóságot, melyhez társultak az országot bemutató csodás fényképek.

 

Az előadás elején fontosabb földrajzi, történelmi adatokat ismerhettünk meg a kontinensről, e mellett kiemelten foglalkozott az aboriginal őslakossággal. Megtudtuk, hogy a természettel való kapcsolatuk fantasztikus, ismereteiket szájhagyomány útján adják tovább. Sajátos kultúrájukban a mágiának is nagy szerepe van. Művészetük (barlangrajzok, kéregfestmények) kiindulópontját a mítoszok, a vallásosság jellemzi. Ausztráliában jelenleg 245 nemzet, 215 különféle nyelvű közösség található, melyhez 125 vallás-, és hiedelemvilág tartozik. Az Ausztráliában élő körülbelül 80 ezres magyarság egyötöde a Sydney központú New South Wales államban telepedett le.

 

Lanczendorfer Zsuzsanna Péterffy Kund, Erdélyből származó református lelkész meghívására érkezett Ausztráliába, és öt előadást tartott. Részt vett a külhoni magyarok karácsonyi ünnepkörhöz tartozó ünnepnapjain, és betekintést nyerhetett hétköznapjaikba. A magyarság jelképei, az adventi, karácsonyi, újévi, farsangi népszokások témakörei az Ausztráliában élő magyar közösség számára sok régi szép emléket idézett fel, a közös énekek könnyeket csaltak a jelenlévők szemébe. Örömmel teli tapasztalat volt a magyar hagyományok megélése, magyarságuk megtartásának fontossága. Jó volt hallani, hogy a sok évvel ezelőtt Ausztráliában letelepedők (1948-1950, 1956-os magyarok, 1960-70-80-as években a „politikai menekültek”, leginkább Jugoszláviából és Romániából, gazdasági célú kivándorlók pedig az 1990-es évektől) még mindig nagyon jól beszélnek magyarul, fontos számukra az idősek tisztelete, s bár gyakori a vegyes házasság, szívesen adnak gyermekeiknek magyar keresztnevet pl. Hunor, Magor. Bepillantást nyerhettünk a Sydney-i református egyház, a Délvidéki Magyar Szövetség, a Szent Erzsébet Idős Gondozó Otthon, a Magyar Iskola, sydney-i Magyar Rádió életébe, magyarságmegtartó erejébe. Az előadó találkozott győri magyarokkal is, akik megosztották fájdalmas élettörténetüket. Ma is ereklyeként őrzik a magukkal vitt magyar nyelvű imakönyveket, szentképeket. A magyar szimbólumok fontosak számukra, a magyar címer, a nemzeti lobogó, de a magyar szentek, történelmi személyek, 56-os mártírok tiszteletét is igyekeznek továbbörökíteni. Az előadó mutatott egy oltárképet, amelyet Szabó József emigráns magyar festőművész festett, melyen Árpádházi szentjeinken, történelmi nagyjaikon kívül magyar népviseletbe öltözött gyermekek, az 56-os magyar zászlót tartó férfi, és Apor Vilmos alakja is fellelhető.

 

Sydney városáról is láthattunk fényképeket, felhőkarcolókat, az ismert Operaházat, a karácsonyi díszítést, mely merőben eltér az általunk megszokott színektől, formáktól. Az ott élő magyarok elmondták, hogy számukra is furcsa 40 fokban ünnepelni a karácsonyt, újévet. Ausztrália jóléti államnak számít, ebből adódóan a szociális ellátás kiemelkedő színvonalú, azonban sajnálatos módon magas a drog és alkoholfogyasztók száma, gyakori az öngyilkosság.

 

Az ausztrálokról megtudtuk még, hogy nagy természetvédők, melyről néhány fotó is tanúskodott. A Kék hegyek, az esőerdők állat és növényvilága merőben eltér az európaitól. Az ismert kengurun és koalán kívül láttunk képeket a „kacagójancsiról”, a kazuárokról, kakadukról, dugongokról, wombatról, megtudtuk, hogy az íbiszek kukáznak, éppúgy, mint a medvék Erdélyben. Megismertünk néhány halálos mérgű állatot, így például a „kockamedúzát”, pókokat. A növényeket általában felfedezők után nevezték el, érdekesség, hogy sok fájuk nem levél-, hanem kéreghullató.

 

Ételeik nem igazán a magyar ízlésnek megfelelőek, leginkább a brit konyhához hasonlítható (így például fish and chips, húsos pite). Különleges ételnek számít azonban a kengurusteak.

 

Jó benyomást kelt a látogatóban, hogy – annak ellenére, hogy sok náció él egymás mellett –, mindenki mosolyog és segítőkész.

 

Lanczendorfer Zsuzsanna ugyan hivatalos felkérésre kapott meghívást, aminek különös értéket adott az is, hogy az Ausztráliában Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasként dolgozó lányával is találkozhatott. Zsuzsi lánya már nagyobb ismerettel rendelkezett Ausztráliáról, hiszen hét hónapon át segítette az ottani magyarok kulturális és szakrális életét.

 

Az előadás végén a jelenlévők megismerhettek néhány tárgyi eszközt is, így a közismert boomerang-ot, az „esőcsináló botot”, egy a hangot is utánzó (plüss) kacagójancsit, prospektusokat.

 

Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna számára is nehéz feladat volt a sok száz fénykép közül kiválogatni azokat, melyek a három hét alatt szerzett tapasztalatokat, élményeket leginkább szemléltették. A tudományos igényű, ugyanakkor személyes hangú előadása átfogó képet rajzolt az ausztrál népről, az ott élő magyarok mindennapjairól. Az előadás végén megköszönte a sok segítséget, szeretetet, élményt, és elmondta, hogy örült nagyon, amikor, azt mondták, hogy „visszavarázsolhatta a gyermek és ifjú korukat”, és ottani magyarokkal ünnepelhette a Szentestét, és együtt imádkozhatott többször a templomban velük és énekelhette a himnuszt.